Vörös Sün vendégfogadó

Helyén a középkorban négy kisebb lakóház állt, közülük az egyik a mai Hess András (korábban Iskola, majd Ince pápa) téri főépületi rész, a dongaboltozatos kapualjjal. Ezek a házak a töröktől való 1686. évi visszafoglaláskor súlyosan megsérültek, ezt követően a megmaradt épületrészeket  újjáépítették, és az 1696. évi összeírás a térre néző részt már  „Vörös Sün” (Rothen  Igl) néven említette. Az 1700-as évek elején a házakat egyesítették, és így működtették a Vörös Sün vendégfogadót, amely a Fortuna szálló felépítéséig  (1784)  az egyetlen volt a Vár területén, báloknak, táncmulatságoknak, az első budai színielőadásoknak is helyet adva.

1773-tól Nepauer  Mátyás neves budai építőmester tulajdona lett. 1810 körül homlokzatát a korai klasszicizmus ízlésének megfelelően átalakították, 1889-ben Hofhauser Elek  az udvari függőfolyosók szerkezetét kicserélte, az eredeti vasrács-korlátok megtartásával. 1944-45-ben tető- és vakolatsérüléseket szenvedett, ekkor kerültek elő a középkori falmaradványok.

Az 1960-as évek elején végzett műemléki helyreállítás fő törekvése az volt, hogy a ház középkori állapotában eredeti házak határai érzékelhetőek legyenek, ezen túl láthatóvá váljanak a középkori nyíláskeret-maradványok. Ezért a Hess András téri főhomlokzat mellett a Táncsics Mihály (volt Bécsi kapu) utcai homlokzaton az eredeti három épület határait a falsarkok kőmaradványai és az eltérő vakolatrészek, míg  a Fortuna utcai homlokzaton az eredeti két épületet az eltérő párkánymagasságok mutatják.