Budai Színkör

A budai Horváth-kert északnyugati részén (a Fabrik és a Johannes Gasse, később az Alagút és a Szent János utcák, jelenleg az Alagút utca és a Krisztina körút sarkán) Huber Ignác színigazgató építtette 1842-ben a kezdetben Arénára keresztelt Budai Színkört (mellette díszesen berendezett vendéglővel),   Nötzl Fülöp német színigazgató  társulata számára (amely már 1837-től játszott a Várszínházban, 1838-tól pedig nyaranta a Fő utcai Osztrák Császárhoz címzett fogadóban). Az 1200 férőhelyes teátrumot Ságody Ferenc (más források szerint József) tervezte. A fából készült épületben a nyári hónapokban már a következő évtől játszottak német vándortársulatok. A színház 1844-ben Michel János pesti lakatosmester kezébe került, 1859-ben Buda városa vette át,  1888-tól 1915-ig Krecsányi Ignác társulata játszott benne, majd Sebestyén Géza lett az igazgató, aki 1925-ben felújíttatta a tűzveszélyessé vált épületet.

1861-től már magyar darabokat is felvett repertoárjába, 1870-től pedig – Buda város Tanácsának határozata értelmében – kizárólag magyar nyelvű darabokat adtak.

A színház 1870-1915 között Fővárosi Nyári Színkör, 1915-1937 között ismét Budai Színkör néven működött. 1937-ben bontották le. Helyén csak az 1935-ben állított Déryné-szobor maradt (Ligeti Miklós műve), amely az ostrom idején elpusztult. 2010-ben az Önkormányzat felállította a szobor másolatát (Polgár Botond művét).