Városmajori és János Szanatóriumok

A városmajori park és a Kissvábhegy találkozásánál fakadó bővizű  forrásra alapozva Siklósy Károly orvos 1853-ban  vízgyógyintézetet létesített. A kitűnő hely ellenére nehézkesen induló szanatóriumot 1860-ban az ugyancsak orvos, de emellett jó üzleti érzékű Vaskovits János vette át.  Az új tulajdonos kádakkal, felső-, alsó-, oldalzuhanyokkal, körfürdővel, hőlégkamrával, gőzszekrénnyel szerelte fel a szanatóriumot, rendezte a forrást, a sétányokat, a parkot, és a legkülönbözőbb kúraprogramokat írta elő a bentfekvőknek.

A Városmajor utca  64–66. alatti  Vaskovits-féle Vízgyógyintézet 1910-ben már Városmajor Szanatórium és Vízgyógyintézet néven üzemelt, Kozmutza Béla irányítása alatt. Bíró Dániel, az első világháborúban megrokkant és korán elhunyt tüzértiszt  gazdag fiumei kereskedő testvére 1920-ban megvette a szanatóriumot, és ettől kezdve a budapesti ortodox izraelita hitközség kórháza lett, Bíró Dániel nevét viselve, 40-50 fős kórházi hellyel és szanatóriumi résszel. A kórház főorvosát és betegeit 1945 januárjában a nyilasok megölték, az épületet felgyújtották.  A súlyosan sérült épületet  1952-ben bontották le, helyén most két lakóház áll.

A szomszédos Városmajor utca  68. alatt 1912 nyarán nyílt meg a János Szanatórium,  Simaházi Tóth Gedeon nőgyógyász főorvos vezetésével, elsősorban szülőnők és nőbetegek befogadására, de felvettek sebészeti betegeket is. Ellátásukat három műtőterem és két szülőszoba biztosította. Az épület utcai részén a folyosók húzódtak végig, míg a csendes, levegős svábhegyi oldalra a szobák nyíltak. A János Szanatórium kulturális életünk kiemelkedő személyiségeinek is nyújtott kezelést. Ady 1912 és 1916 között több  alkalommal, Babits 1933-ban és 1938-ban  vette igénybe a gyógykezelést. Babits 1941-ben, Jászai Mari  1926-ban itt halt meg.

Jelenleg a Semmelweis Egyetem Városmajori  Szív- és Érgyógyászati Klinikája, ezeknek megfelelő tanszékei és Kardiológiai Központja működnek itt.